Meztelen hátú lány, te huncut boszorkány.
Testvéred a hajnal, ő fecseg, te hallgatsz.
Vetetlen ágyad vár, egyedül botorkálsz.
A nyomodban koslat, elkap, ha lemaradsz.
Tudd meg szilaj gyerek, a lépcső meredek.
Öklöd a vadalma, torkodra forrasztva.
Ordíts, suttogj, nevess, amíg késő nem lesz.
Ó, te isten barma, tyúk leszel kopasztva.
Ne a gyönyört keresd, táncolj, amíg lehet.
Szökkenj fokról-fokra, ahogy szíved mondja.
Két könyököd kerek, csak az állad hegyes.
Fúrd az ég gyomrába, ugorj fel a holdba.
Borostás magány kér, hitet pénzre cserélj.
A füledbe röfög, de te félresöpröd.
Nincs benned már több félsz, hát dalolj, és remélj.
Rút életed örök, hagyd az üres gödröt.
