A kukorica istennő nagyot sóhajtott, szőke tincseit megrázta, és kacagva nyelte az esőcseppeket.
– Ki vagyok? – kérdezte.
– Azt csak te tudhatod – felelte az eső istennő.
A kukorica istennő Oyához bújt, és attól fogva örök barátok lettek.
– Hol vagyunk? – kérdezte Csimekó, a kukorica istennő.
– Egy fekete hegy gyomrában, s olyan erős itt a varázs, mint odafenn a legfelső mennyországban.
A kukorica istennő nagyot sóhajtott, szőke tincseit megrázta, és kacagva nyelte az esőcseppeket.
– Ki vagyok? – kérdezte.
– Azt csak te tudhatod – felelte az eső istennő.
A kukorica istennő Oyához bújt, és attól fogva örök barátok lettek.
– Hol vagyunk? – kérdezte Csimekó, a kukorica istennő.
– Egy fekete hegy gyomrában, s olyan erős itt a varázs, mint odafenn a legfelső mennyországban.
Bence vigyorogva vezetett körbe a pincéjében. Piros, kék és fekete szivacslabdákat ragasztott a szűk járat falára, de még a boltíves mennyezetre is.
– Téliesítettem – mondta.
Nem szóltam, a saját pincém jutott az eszembe. Lúdtoll lepte a falat, de nem ért össze a hófehér igyekezet. Lefogadom, ha jön a hideg, majd Bencére gondolok, és irigykedek. Tavasz volt, de már előre megkeseredett a szám íze. Kibújtam a szűk lyukon át, vissza se néztem, Bencétől el se köszöntem.
Bence vigyorogva vezetett körbe a pincéjében. Piros, kék és fekete szivacslabdákat ragasztott a szűk járat falára, de még a boltíves mennyezetre is.
– Téliesítettem – mondta.
Nem szóltam, a saját pincém jutott az eszembe. Lúdtoll lepte a falat, de nem ért össze a hófehér igyekezet. Lefogadom, ha jön a hideg, majd Bencére gondolok, és irigykedek. Tavasz volt, de már előre megkeseredett a szám íze. Kibújtam a szűk lyukon át, vissza se néztem, Bencétől el se köszöntem.