Valamikor régen, falu szélén, folyó partján élt egy szegény asszony. Erdőt-mezőt járta, füveket gyűjtött, azzal gyógyított. Ha valaki megbetegedett, hozzá fordult, s áldotta azután, de a háta mögött, az egész falu boszorkánynak hívta. Három fiát nevelte a vízparti kunyhóban. Leány volt még, amikor az elsőt szülte, de már deres hajjal engedte útnak. A legidősebb legény ment-ment, meg sem állt, amíg a szomszéd falu határában egy bojtárra nem akadt. Melléje szegődött, s két hétig terelgette a nyáját. Ám az első naptól fogva szenvedett, ki nem állhatta a birkák szagát, s egy reggel kereket oldott. Ment tovább, mígnem egy városra lelt, ahol a kovács fogadta be inasnak. Három hétig kínlódott a forró katlanban, a füst majd megvakította, végül elege lett, s egy este elköszönt. Ahogy mendegélt, fülébe jutott, hogy a király katonákat toboroz, így aztán a fegyverhordozók közé lépett. Izzadt a napon, a kezét kimarta a vas, de még idejében, eskütétel előtt megszökött. Többet meg sem állt, bejárta...